Az embereket arra tanítják kicsi kortól, hogy ne legyenek mohók, de kérdezz meg egy bajnokot mennyire mohó!

Minél éhesebb vagy a sikerre, annál jobb leszel.

Hol hittük el, hogy vissza kell magunkat fogni és nem lehetünk a saját életünk bajnokai?

Az igazi harcos, aki nem adja fel, aki, ha azt mondják neki, nem tudod végig csinálni, ő még éhesebb lesz.

Az igazi harcos, az, aki tudja, hogy neki azért nehezebb, mert ő más… ő bajnoknak született.

Mikor felkel reggel, tudja, hogy ez a nap más lesz, mert ezen a napon megint kicsivel jobbá válik.

Izgatottan várja a nap minden óráját, minden percét, mert tudja, hogy mindben ott a változás. Az összes mozdulatában benne van a lendület, reggel, ahogy a kávéját készíti, ahogy az edzőcipőjét húzza, ahogy az ingét gombolja, ahogy a bokszkesztyűjét húzza és ahogy a beszédét gyakorolja. Mindben benne van a győzelem energiája. Tudja, hogy ez az a nap, ami megfogja változtatni a jövőjét.

Tudja, hogy ezen a napon csak egy kicsit kell hozzátenni a sikerhez, mert ha minden nap ugyanannyit tesz meg az összeadódik és ez az, ami az eredményt hozza majd.

Tudja, hogy holnap reggel már egy teljesen más ember fog felkelni ugyanabból az ágyból.

Az igazi harcost a mindennap sikerei teszik boldoggá, amikor mindennap egy kicsivel jobban üt, jobb az állóképessége, jobban kommunikál, jobban ír vagy jobb ötletei vannak. Ezekért az órákért él, ezért örül minden napnak reggelente és ezért alszik olyan nyugodtan éjszaka.

Minden apró cselekedeténél tudja, hogy az része a nagy egésznek és minden apró mozzanatot, úgy hajt végre, mint egy bajnok, az edzésnél, a táplálkozásnál, a vizsgán, a tárgyaláson, mindenhol.

Tudja, hogy bajnok és ezt tiszteli magában.

Tudja, hogy a mindennapi apró cselekedetek, fizikai és mentális munkák, az, ami miatt bajnokként léphet a ringbe, mikor eljön a pillanat. Tudja, hogy felépítette magát a győzelemre, az energia megvan, az már az övé.

A ringbe lépés pillanatában a közönség és az ellenfelek is tudják, hogy ki a győztes, elég egy pillantás, egy mozdulat, ami elárulja, hogy ki a felkészültebb aznap, az első pillanatban eldől, ki nyeri a meccset.

A harcos mikor a ringbe lép, lepörög a fejében, hogy milyen munka vezetett idáig és tudja, hogy ezt már senki nem veheti el tőle.

Mikor győz, elismeri a saját munkáját és megköszöni az ellenfelének, hogy általa lehetősége lett még jobbnak lennie.

Mikor veszít, tudja, hogy itt az idő a szintlépésre, hogy eljött az ő ideje és holnap sokkal nagyobb lesz, mint amit idáig el tudott képzelni.

Nem adja fel, nem lép ki, nem hátrál meg, de ha itt az idő, hogy szögre akassza a bokszkesztyűt, azt méltósággal megteszi.