Az önfelvállalás utolsó aprócska, de nagyon jelentős cseppje a pohár alján, mielőtt azt teli tölthetnék valami friss, üdítő, vidám nedűvel, az önmagunk elfogadása a teljes múltunkkal együtt. Mikor belenézel a tükörbe és már nemcsak körvonalakat, arcrészleteket és a szemedben lévő … Olvasd tovább →
A kedvesség szelíden puha, könnyed szellője játékos, kicsit fura. Óh mennyire jólesik neked, de egy ponton túl, nem adom a lelkem. Bennem a vad szív, mi dobog sokszor elfelejti, hogy nevet vagy zokog. Rideg a villanó tekintet, mikor többet kérsz … Olvasd tovább →
Megtépázott az élet, voltak el nem sírt könnyek, de az ember erős és ha kidől, egy nap újra feláll, hogy megmutassa a jövő vele száll. Nem értettél meg, csak lefogtad a kezem, de az angyalok újra az égig emeltek. Kezembe … Olvasd tovább →
Egy olyan korszakhoz érkeztünk, ami még nem volt az életünkben, nem ismerik szüleink, nagyszüleink, még ükanyánk sem … jóformán senki! A megtanult történelmünk is nagyrészben a Halak korszakáról szólt, aminek végleg búcsút inthetünk! A régi berögzött dogmákat, izmusokat, elképzeléseket, miket … Olvasd tovább →
Végleg elköszöntünk 2020-tól és most lássuk mi vár ránk idén! Elsirattuk az előző évet, kibosszankodtuk magunkat, milliószor csalódtunk, padlóra kerültünk, majd talpra álltunk, leálltunk majd újra elindultunk és mikor már azt hittük rosszabb nem lehet, akkor jött mindig az igazi, … Olvasd tovább →
Óh kétely, milyen bolond voltál, hogy megtréfáltál, mennyi álmatlan éjszakát okoztál fejemben, éveken át hideg vízben kellett megfürödjek, de most ki nevet? Nevet tán a szív, ki oly sokat rítt? Vagy a sok gondolat, mi tévútra vitt? Megfürödtem mételyedben, elnevettem … Olvasd tovább →
Abban egyetérthetünk, hogy nem volt egy egyszerű év az idei. Teljesen mást vártunk tőle, mint amit kaptunk! Leginkább hidegzuhany volt az emberiségnek, elmének, egonak, nekünk.Megtapasztalhattuk, hogy valóban nem az elvárásaink és elképzeléseink szerint jön a változás az életünkbe, hanem szükségszerűen … Olvasd tovább →
Mindig csak rohansz, mindig csak mész, de engem itt hagysz s igazi jelentésem feledésbe vész. A karácsony angyala szól hozzád Mindig csak rohansz, mindig csak mész, de engem itt hagysz s igazi jelentésem feledésbe vész. Mégis bekéredzkedek mindenhogy a szívedbe, … Olvasd tovább →
A kisgyermek rendkívül érző lélek és fogékony a környezetére. Még tiszta annyira, hogy lássa és hallja az apró, finom kis energiákat a környezetében és más emberekben. A gyermeki létben még tiszta csatornáink vannak az égi világgal és magától értetődően érezzük … Olvasd tovább →
Mikor a szemedbe néztem csak egy idegen voltál, de benne a szikra visszacsillant reám, láttam a történeted, de behunytam a szemem és csak engedtem, hogy az érzések vigyenek veled. Te megfogtál és én a kezedbe tettem a szívem, meghatódtam, hogy … Olvasd tovább →
