Életem során sok embert láttam már, akikre jellemző, hogy gyerekkoruk cseppet sem nevezhető felhőtlennek, kamasz éveikben is leginkább a szenvedés volt a meghatározó és a fiatal felnőttkort is csak nagy nehezen küzdötték át, majd felnőttkorukban valami megváltozott… megtalálták magukban a biztonságot, rátaláltak arra a területre, amit élvezettel csinálnak, megerősödtek és azóta vibrál körülöttük a levegő.

És mostanában a munkám során sok olyan emberrel találkozom, akiknek ez pont fordítva történt:

Boldog gyermekkor után, népszerűség az iskolában, sikeresen elvégezték a főiskolát, egyetemet, tele voltak tervekkel, szerették az életet, élvezték a mindennapokat a kortársaikkal és munkájukban is kiemelkedő eredményeket értek el egy pontig. Aztán valami megváltozott.

Bezárkóztak, rájöttek, hogy a régi módszereikkel már nem tudják ugyanazt elérni az életükben, legnagyobb ellenségük az idő lett, ami elhalad mellettük és hátrahagyja őket.

Gyakran élnek a múltban és a régi időket sírják vissza.

Mindenáron vissza akarják hozni a múltat és a világot hibáztatják, mert az megváltozott.

De mi van, ha csak a lehetőségek mellett mennek el?

Mi van, ha nincs semmi baj velük csak a régi eszközeik ma már nem működnek nekik?

Mi van, ha nem a világ változott meg, hanem mi?

Mi van, ha túlnőttük a világunkat?

Hányszor akarjuk magunkat begyömöszölni egy dobozba, amit már rég túlnőttünk?

Mi van, ha ma más működik, mint ami tegnap működött?

Feltennéd mindennap a kérdést:

Mi működik ma nekem?

Akár a munkádban, párkapcsolatodban, az üzletedben vagy a sportban. Mindennap.