Különös jelenség a szerelem… ahány ember annyiféle létezik.

Édes, hívogató és veszélyes… mert már megégetett, biztosan veszélyes gondolhatjuk, hiszen a család már korán óvva intett tőle, mert ilyenkor a gondolatokat áthatja a zavarosság, egy fekete lyukban érzi magát az ember, ahonnan nehezen találja a kiutat…számtalan oka van, hogy miért féljünk tőle… és az eszköztár, hogy hogyan védekezzünk ellene egyre csak bővül az idő múlásával.

Sok ember választja a szingli életmódot, mert fél…mosolyt erőltetve az arcukra lépkednek óvatosan, miközben elhiszik, hogy mennyire élvezik az egyedüllétet. Csak az a huncut nyugtalanság a szívükben nem akar elmúlni, amitől néha a szomorúság sötét felhője elragadja őket.

Egyszer – egyszer még kimerészkednek az online társkeresők piacára, teljes fegyvertárral felvértezve, hosszú listával a kezükben, mit és hogyan szeretnének, díszes dobozba csomagolják önmagukat és elvárásaikat, de aztán egy – két próbálkozás után újra otthon találkoznak magukkal a hangtalan falak között egyedül, azért békésen nyugovóra térnek azzal a tudattal hogy legalább megpróbálták és nekik bizony nem működik egy női-férfi viszony. Hónapok elteltével aztán ismét találkoznak a nyugtalanság jól ismert érzésével és kezdődik előröl a történet, csak még nagyobb fegyvertárral és még hosszabb listával indulnak el, hogy most már biztosan felkészülve érkezzenek az új találkozóra.

Megkérdezte tőlem a napokban valaki, hogyan teremtsen magának párkapcsolatot?

Én azt válaszoltam: Kedves, kezdj el randizni!

Ennyi? Ennyi.

Hogyan akarsz kapcsolatot, ha még nem ismered igazán a másik nemet? Ha még félsz tőle? Ha nem ismered még önmagadnak azt a részét, aki képes bízni a másik nemben? Hogyan akarsz eredményt, ha igazán el sem kezdesz valamit? Hogyan akarsz izgalmas, teljes életet élni, kockázatok nélkül?

Voltunk fiatalok, naivak és vertek már át minket jó párszor az életünkben, törték már össze a szívünket sokszor, na és ?

Fiatalok voltunk naivak és nem ismertük még az éberség állapotát! Egy átverős játszmában mindig két fél van, aki átver és aki hagyja, hogy átverjék, az akinek épp tanulnia kell, az szenved igazán! De tanulás nélkül sajnos nincs tudás!

Sokszor ráhúzunk életünk során egy képet a másikra, amit látni akarunk benne, de nem vesszük figyelembe, hogy ő mit akar a kapcsolatban tőlünk. Ráaggasztunk idegenekre szerepeket, ami nem tetszik nekik és válaszul elkezdenek ők is szórakozni velünk, vagy lehet annyira nem is érdekeljük őket, hogy bármit beléjük láthatunk, hiszen nincsenek is jelen.

És ahogyan mások összetörték már a szívünket, mi is összetörtük másokét önkéntelenül, nem azért, mert rosszindulatúak volnánk, hanem mert ránk akartak valamit erőltetni, amiből mi nem kértünk.

És hidd el, ezt csinálja minden ember, szerelmes lesz, illúziókat kerget, megbántják, ő megbánt másokat és közben tanul. Tanulja az önismeretet, tanulja, hogy hol a helye a világban másokkal szemben, hogy ki ő, mire és kire vágyik igazán, mit szeretne. A naivitás csak addig tart a fogságában minket, míg nem éljük igazán önmagunkat, míg nem voltunk elég őrültek, ahhoz hogy kilépjünk a komfortzónánkból és váratlan lépéseket tegyünk, míg nem szakítottuk szét a belső korlátainkat, míg nem tapasztaltunk eleget, nem csalódtunk annyit, hogy felismerjük messziről a hamisságot, és megtanuljunk bízni az igazban.

Mindannyiunknak vannak illúziói a szerelemmel kapcsolatban, aminek össze kell törnie, hogy megtanuljunk látni.

A csalódást nem tudjuk megspórolni, ha szükségünk van egy érzéketlen fatuskóra, hogy észhez térítsen, az előbb utóbb úgyis belép az életünkbe, maximum az éveket húzhatjuk, de nem az évek számától lesz valaki bölcsebb, hanem a tapasztalatoktól.

Vannak életszakaszok, amikor egy csalódás a hozzájárulás az életünkhöz, van, amikor a viharok harca hozza a legnagyobb felismeréseket és vannak napok, mikor a nyugodt harmónia segít a tisztánlátásban, attól függ fejlődésünk épp mely szakaszában vagyunk és mi az a tapasztalás, amit épp meg kell élnünk.

Ha valami nagy vágyunk van, lehet, hogy nagy csalódáson kell végigmennünk, mire megtaláljuk az utat hozzá, egy biztos kikerülni nem tudjuk a negatív tapasztalásokat!

Ahogy egyre tapasztaltabbak és tudatosabbak vagyunk, úgy ismerjük fel a számunkra nem tápláló személyeket, akiknek nem lenne helyük az életünkben , de addig, amíg dolgunk van valakivel, ő nem megy el, kitessékelhetjük ugyan, de még ha sikerül is, más személyek formájában újra szembejönnek a jól ismert csalódások. Mikor megtanuljuk a leckénket azokkal, akik a legfájdalmasabb tükröt tartják nekünk, akkor többé nem lesz rájuk szükségünk.

Amint nincs szükségünk azokra az emberekre, akik az éberséget tanítják nekünk, megszületik bennünk a hála azok iránt, akiket odáig észre sem vettünk. Megtanuljuk értékelni a másikban az intelligenciát, sokoldalúságot, melegséget, és tiszteletben tartani a különbözőségeket, értékké válik az intimitás, a reggeli közös kávézás, hétvégi kirándulás,a közös tervek, ezek sokkal fontosabbak lesznek, mint egy szenvedéllyel átitatott lufi, ami éveken át tartja fogságban a szabadságunkat.

Ahhoz azonban, hogy eltaláljunk az igazi társunkhoz merni kell élni! Ez nem jön el, ez megszületik az emberben a tapasztalásokkal, az élményekkel, a várakozásban telt álmatlan éjszakákkal, a kiábrándulásokkal, a szívfacsaró fájdalommal, amit a csalódás okoz, amikor a légvárunk összeomlik. De ezt meg kell tapasztalnunk, átélnünk minden porcikánkkal! Megélni az érzéseinket, szenvedélyeinket, vágyainkat, önmagunk rejtett oldalait, nem menekülhetünk el a tapasztalatoktól, amit egy méltatlan kapcsolat ad, idővel csak bölcsebbé válunk és megtanuljuk elengedni a múltat. Megtanuljunk választani az örömet a szenvedés helyett.

Te, kedves olvasó, aki ott vagy a sorok előtt, kétségek közt a mozdulatlanságban ragadva vagy már teljes lemondásban a szerelemmel!

Össze kell magad szedned és bátorsággal oda állni az elé, aki a szívedet megérinti, még ha benne is van a kockázat, hogy csalódást okoz majd és nem te vagy az, akire ő vágyik, vagy nem ő az, akire te vágysz, akkor is menned kell szembenézni a legnagyobb félelemmel, megpróbálni bízni a szíved útmutatásában és nemcsak fantáziálni egy soha be nem teljesülő illúzióról! Kockáztatva megmutatni az érzéseidet egy idegen előtt, akit bár még nem ismersz, a szíved súgja, hogy van nála valami, ami a tied!

És ha te megtetted az első lépést, legyél rá nagyon büszke, mert csak nagyon kevesen képesek erre!

Beleugrani az érzelmek és szenvedélyek mély tengerébe, úgy, hogy nem tudod mi fog történni, nem kiszámítható, nem tudod kontrollálni teljesen és lehet veszítesz, de te mégis megteszed, és ez a világon a legbátrabb cselekedet. Bízni valakiben és odaadni a szíved.

És mikor átmentél a sokadik próbán, megpróbáltatáson, konfliktuson, csalódáson és megszületett benned az igazi szerelem, ami már nem fél, akkor meg fogod érteni, hogy megérte. Megérte minden egyes perc, minden egyes könnycsepp, minden düh és fájdalomnak értéke volt, mert végül eljutsz a legnagyobb ajándékhoz. Egy olyan emberhez, aki képes szeretni. Aki mellett önmagad tudod megélni, aki fontos neked, és akinek te fontos vagy, akivel teljes valójában tudjátok egymást szeretni és megbocsátani mindennap, hogy ti is csak emberből vagytok és hibáztok. Lehet, hogy gyakran hibáztok. De a hibák súlya egyszer csak könnyűvé válik, ahogyan az élet is egy társ mellett.

Amikor jelen vagy valaki életében és ő a tiedben, illúzióknak többé nincs helyük, egyszerűen megszűnnek és az intimitás veszi át a szerepet.

Lehet, hogy egy ember mellett kell végigjárnod az utadat, lehet, hogy több ember kell hozzá, nem tudhatod,
de merj belépni a szeretet ismeretlen, de édes világába, merj szeretni és szeretve lenni!

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, hogy máshoz is eljuthasson!

Ugorj az Örömbe! Facebook közösségi oldala:

https://www.facebook.com/ugorjazorombe/

Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/351025945269275/?source_id=333299073711640

Instagram oldal: https://www.instagram.com/ugorjazorombe/