Sokan érzik úgy nem akarnak párkapcsolatot, gyermeket ,családot, ez gyakran van azért, mert számukra a párkapcsolat vagy teher vagy egy börtön, ahol nem hagyják, hogy a saját erejüket megéljék.

Kezdjük el levenni a bilincseket másokról és magunkról

Amikor bizalmatlan vagy valakivel szemben, akkor valójában nem önmagadban nem bízol, hanem egy felfuvalkodott, mindent jobban tudó és tevő energiában vagy, aminek még csak nem is vagy tudatában. A társadalmi minta annyira beléd égett, hogy azt hiszed ez a természetes működés.

Egy mindent tudó, mindenhez jobban értó társadalom vagyunk, ahol ha erőszakosabb és arrogánsabb vagy a másiknál, akkor te nyertél, vagy mégsem?

Amikor azt feltételezed, hogy a másik gyenge és neked óvnod, védelmezned, irányítanod vagy éppen félned kell tőle, mert kiszámíthatatlan, akkor valójában te veszed el az erejét a veled való kapcsolatában, ami kiterjed a többi életterületére is.

Te egy hatalmas terhet veszel a nyakadba, amit soha nem tudsz megoldani és az idővel egyre nehezebb lesz, ő pedig a tehetetlenségtől szenved, mert nem talál rá az erejére. Neked egyre kevesebb élettered, időd, energiád lesz, ő pedig egyre frusztráltabb és életképtelenebb.

A legnagyobb hazugság, ami csak létezhet, ebben a világban, hogy valaki gyenge és ráadásul sosincs kimondva a hazugság igazán, így egyik fél sem érti a szorongásainak okát.

Mindenkinek van ereje! Mindenkinek!
De mindenkinek más ereje van! Más minőségű, másban gyökerezik, máshogy használja! De van és mindenkinek!

Ha békén hagynak valakit, nem oldanak meg helyette problémákat, nem figyelik aggódva, nem érzik mások azt, hogy az ő felelősségük az életét rendbe tenni, hagyják, hogy hibázzon, próbálgassa magát, ahelyett, hogy jelentőség telivé teszik minden mozzanatát, akkor rá tud találni az illető a saját erejére.

Az erő fejlődik, egyre nagyobb és nagyobb lesz, ahogy oldja meg valaki az apró problémáit, feladatait úgy lesz egyre nagyobb az önbizalma és egyre biztosabb magában.

Ha valakit békén hagyunk egy kicsit, mindig picivel növeljük az erejét és csökkentjük a saját terhünket.

Amíg úgy érzed, hogy felelősséged a másik ember életét megoldani, mert eldöntötted róla, hogy ő gyenge, addig esélytelen, hogy a saját életedet teremtsd. Amíg valaki más terhét cipeled, eszed ágában sincs a saját kapcsolatot vagy családot vállalni.

Amikor azonban leteszed és visszaadod valakinek az életét, akkor a sajátot a kezedbe veheted és örömmel vállalod a saját életed terheit. Ami igazán a tiéd az többé nem lesz nehéz számodra. Nem lehúzni fog, hanem felrepíteni!