Gyakran van úgy, hogy nem érezzük, jól magunkat egy helyen ezért átmegyünk máshova.

Sodródunk egyik munkahelyről a másikba, egyik kapcsolatból a másikba. A baráti társaságainkat is gyakorta váltogatjuk, mindenhol találunk valami olyat, ami nem marasztal tovább és mindig felbukkan olyan személy a környezetünkben, aki miatt megéri odébb állni.

Igazából bele akarunk illeszkedni egy-egy valóságba, és rá kell, döbbenünk arra, hogy a lehetetlenre vállalkoztunk, mert nem vagyunk képesek beleilleszteni magunkat másoknak az életébe akár működik az nekik, akár nem.

Egy másik ember valósága nekünk sohasem fog működni.

Valójában az egész életünket úgy éljük le, hogy átsétálunk különböző valóságokon, de nem nézünk rá arra, hogy mi az, ami a mienk. Figyelmen kívül hagyjuk, azt hogyan tudnánk létrehozni, azt az életet, ami a saját valóságunkat tükrözi.

Azt, amikor elemünkben vagyunk, amikor igazán azt csináljuk, amit szeretünk, amikor azokkal az emberekkel vesszük körbe magunkat, akik nem korlátokat állítanak nekünk, hanem bátorítanak és felemelnek, amikor nem elfutunk a lehetőségektől, hanem megragadjuk őket.

Gondot okoz ránéznünk arra, hogy valójában mi mit is szeretnénk és inkább másoknak az életét, próbáljuk mintának tekinteni, azt lemásolni és valahogy az ő történetükbe beilleszkedni.

Érdemes kicsit elidőzni magunkban és igazán mélyre tekinteni, mert ha ezt megengedjük maguknak, akkor fogjuk megtalálni azt, hogy mi az az energia, amik mi vagyunk, ami számunkra egyértelmű, ami olyan természetes, evidens, mint a levegővétel, amikor ekként létezünk. Mikor önmagunkként létezünk abban nincsen semmilyen erőlködés, ott csak létezés van és kinyílik a tér számunkra a lehetőségeknek, az új embereknek.

Ahhoz hogy a saját valóságunkat alakítsuk, egy nagyon fontos eszköz, hogy folyamatosan teremtésben legyünk. Előfordulhat az, hogy találunk valamit, ami tökéletesen passzol hozzánk, nagyon úgy érezzük, hogy megtaláltuk benne magunkat, izgatottá, lelkessé válunk tőle, de leragadunk annál az egy dolognál és el hisszük, hogy célba értünk, ez pedig, mint valamiféle üvegplafonként állít meg minket.

Ilyenkor érdemes feltenni a kérdést, az eddigi munkánkat is elismerve:

Hogy lehet ez még ennél is jobb?

Mi kell ahhoz, hogy az adott dologból (lehet munka, üzlet, szerelem, hangulat, szórakozás, bármi, amitől úgy érezzük, hogy élőek vagyunk tőle) még többet kapjunk? Még több lehetőséget, még több tápláló kapcsolatot, még több üzletet kössünk és nyugodtan foglalkozzunk egyszerre több féle dologgal akár, hiszen akkor leszünk igazán áramlásban.

Mikor nem ragadunk bele egy-egy dologba, hanem bekapcsolódunk az áramlásba akkor minden olyan természetesen történik, mint ahogyan a folyó halad a medrében. Ha még úgy érzed, hiányzik, ehhez valami akkor tedd fel a kérdést:

Ha én igazán én lennék, mit választanék? Milyen lenne az életem? Milyen lenne a munkám, párkapcsolatom?

Milyen emberekkel teremtenék együtt?

Ki és mi lenne nekem a legnagyobb hozzájárulás?

Abban a pillanatban, ahogy megérzékeljük, hogy saját magunkként létezünk, nagyon könnyed, nagyon természetes lesz minden körülöttünk.

Amíg ezt nem érzed, addig nem a saját valóságodat éled, ilyenkor érdemes kérdésekkel, tisztításokkal, testkezelésekkel egészen mélyen belenézni abba, hogy ki az, aki te vagy valójában és bizony gyakran a félelmeink mögött rejtőzködik a valódi lényünk.

Tedd fel a kérdést: Mi a legnagyobb félelmed?

Mi az, ami soha nem lennél hajlandó lenni, vagy soha nem tennél meg?

Mi van, ha éppen ott van, abban van a te potenciálod, abban vagy te?

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, hogy máshoz is eljuthasson!

Ugorj az Örömbe! Facebook közösségi oldala:

https://www.facebook.com/ugorjazorombe/

Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/351025945269275/?source_id=333299073711640

Instagram oldal: https://www.instagram.com/ugorjazorombe/