Előző írásomban bemutattam miért jelennek meg a rossz lányok és fiúk az életedben, de mi van akkor, ha te vagy az a bizonyos felforgató erő, aki másokra hat?

Szándékosan mutatom be a két oldalt nagyon sarkítottan, hogy ha árnyaltan is van jelen benned egyik vagy másik, vagy esetleg mindkettő egyszerre, akkor is fel tudd ismerni a jelenséget magadban.

Nos ha te vagy a csábító, akkor bizonyára nagyon jól nézel ki, mert hamar megtanultad, hogy szépséggel és szexel bármikor bezsebelhetsz egy kis álszeretet másoktól. Nagy rajongótáborod lehet, hiszen mások figyelme és pozitív visszajelzése létfontosságú számodra, ha már az soha nem ismer el, aki a legfontosabb a számodra. Mesterien manipulálsz, mert kreatívnak kellett lenned, hogy némi figyelmet kicsikarj attól, aki soha nem szeretett téged vagy nem úgy, ahogyan azt te vágytad és szükséged lett volna rá. Mostanra hatalmas rutint szereztél csábításból és minél több skalpod van, annál magabiztosabb és szexibb a kisugárzásod, aminek sokan még még mindig nem tudnak ellenállni, de te mégis azután epekedsz, aki elérhetetlen a számodra.

Az igazság az, hogy magadat szivatod folyamatosan. A földön túli boldogságot keresed minden hódításodban, de hamar kiábrándulsz, mikor az illetőről kiderül, hogy ő is csak ember és mint mindenkinek, neki is vannak hibái, leginkább az számodra, hogy kapcsolatban szeretne élni veled. Mivel te rettegsz még a család gondolatától is a traumatikus élményeid következményeinek hatására, amik miatt érthetően tartod távol magad mindenféle elköteleződéstől, azonnal futni kezdesz, ha felelősségről van szó. Épp elég felelősséget kellett vállalnod gyerekként, azoknak az érzéseiért, akik nem a te feladatod lettek volna. Ha pedig nem így tettél, akkor jött akár a kemény büntetés is.

Ezek után, hogy kívánhatja bárki is tőled, hogy kapcsolatban élj?

Van egy rossz hírem számodra. Azok a kis csábítások, egó löketek, rajongói visszaigazolások másoktól, amikkel az önbecsülésed hiányát próbálod pótolni, csak apró morzsák, nem pedig igazi szeretet, amire szíved mélyén vágysz és mindig is vágytál, csak félsz beismerni magadnak. Az apró románcok soha nem töltik be az űrt a lelkedben, soha nem tüntetik el a magányt, ami gyerekkorod óta szétfeszíti a mellkasod. Valami megmagyarázhatatlan, evilágon túli örömről fantáziálsz, miközben a misztikus boldogság pillanatai pont a hétköznapi valóságban rejlenek.

Mikor egy férfi és nő találkoznak. Megszeretik egymást. Szerelembe esnek. Majd megismerik egymás hibáit, amitől elbizonytalanodnak és elkezdenek távolodni egymástól, ami végül krízishez vezet. A közöttük feszülő problémákat jó esetben megbeszélik és feloldják a konfliktust, akár segítség kérése által is, mert szeretik egymást és bíznak abban, hogy túl tudnak lépni a nehéz időszakon. Minden egyes krízis után pedig egyre erősebb lesz köztük a kapocs, egyre jobban kötődnek egymás testéhez és lelkéhez. Elkezdik sokkal mélyebb rétegekben is megismerni egymást, ami teljes felszabadulást hoz az életükbe és kapcsolatukba is. Lassan elkezdenek közösen fejlődni, közös terveket szőnni, támogatni egymást bármi áron és végül már annyira természetes lesz a másik állandó jelenléte és támogatása, hogy kialakul köztük a ,,mi” az az egységérzés, amire te annyira epekedsz, de tévesen a testiségben és kalandok hajhászásban keresed a hozzá vezető utat.

A hétköznapi intimitásban van elrejtve a boldogságod, nem pedig a véget nem érő játékaid kiélésében, amikkel végső soron csak magaddal szórakozol folyamatosan.

Felveszed a kabala nő vagy férfi szerepét, akivel a házasság előtt találkoznak áldozataid, akik mind akkorát bukfenceznek a veled való ismerkedés után, hogy rögtön értékelni kezdik melegszívű, gondoskodó, földön járó embertársaikat és a gyengédség kerül náluk az első helyre, a belőled sugárzó színlelt erő helyett, mindezek ezután pedig neked már nem osztanak lapot, hiába térnél észhez útközben esetleg.

Gyógyítod a körülötted élőket, még ha kegyetlen formában is, de téged nem gyógyít senki.

Míg egy nap megöregszel, oda veszik a vonzerőd, amit a hiúságod nem fog tudni elviselni, és nem lesz ott melletted senki, aki azt mondaná, gyönyörű vagy bármennyi is az éveid száma.

Két lehetőséged van, ha már a vonzerőd elfogyóban van vagy üresnek érzed az életed. Szomorúan és szerencsétlenül éled az életed nagyobbik részét gyakran a pohár után nyúlva a valóság elől elmenekülve vagy megváltozol és megkeresed a benned rejlő igazi értékeket, amik mindig is ott voltak, csak senki nem mutatta meg őket neked.

Ha a gyógyulást választod, előre szólok nem lesz könnyű dolgod!

Elő kell hoznod az eltemetett érzelmeidet, amik súlyos fájdalmakkal járnak és valószínűleg egész életedben küzdesz majd tovább velük. A magány kegyetlenül lecsap rád, mikor a kis csábításaidtól is megfosztod magad, amik legalább látszólagos figyelmet és szeretet hoztak az életedbe. Úgy érzed most magányos vagy, de akkor leszel igazán, mikor rálépsz a tisztulás útjára és rájössz senki nem megy veled oda. Szembe kell nézned majd a démonaiddal, amik igyekeznek emlékeztetni téged, mennyire rossz ember vagy és mennyivel könnyebb lenne visszafordulni, ezzel pedig kísértésbe esel. Rengeteg kísértés lesz, mire eljutsz oda, hogy már nem éri meg egyik sem, azt hogy az egész addigi magadba fektetett munkádat kockáztasd.

Az egód össze fog törni, ami számodra katasztrófa lesz és testileg is megvisel majd. Az élet folyamatosan vizsgáztatni fog. Rengeteg hibát elkövetsz majd, mire megtanulsz magadnak megbocsátani és már nem akarsz tökéletesnek tűnni senki szemében, még a magadéban sem. A szenvedélyedet szépen lassan megtanulod kreatív módon felhasználni és rátalálsz azokra az önkifejezési módokra, amikkel hallathatod végre a hangodat. Az igazit.

Megtanulsz befelé figyelni és belül keresni a válaszaidat a sorsodat illetően. Felteszed ezerszer is a kérdést, hogy miért pont te, míg nem egy idő után elcsendesedik a felháborodásod és a külvilágra helyezed a fókuszod az énközpontúságod helyett. Rájössz, hogy azzal, hogy másoknak segítesz magadat is gyógyítod.

Egy idő után megszületnek benned az új vágyaid, céljaid, aminek már nem te állsz a középpontjában és az önsajnálatod, hanem egy fontos ügy vagy valami, építő jellegű terv, ami újra szenvedéllyel tölt fel téged. Felfedezed újra a tüzet magadban. Rájössz, hogy csak kis lépésekben tudsz haladni, ahhoz, hogy meg is tudd valósítani, amit szeretnél. Elkezded elérni a céljaidat, ami magabiztosságot ad neked és egyre több bizalmat az életbe. Most már nem akarsz visszafordulni, bár vannak még kísértések az utad ezen szakaszán is, most már stabilan állsz bele az erődbe és nem sodornak magukkal ezek a kísértések. Szép lassan újjáépíted magad, kialakul az új életed és megszerzed a hőn áhított önbecsülésedet.

Hosszú idő lesz és nagyon sokszor fel akarod majd adni, de legbelül egyre bizonyosabb leszel, hogy te is megérdemled a szeretetet és boldog életet.

Egy szép nap aztán belép egy ajtón valaki, akit azelőtt észre sem vettél volna, de valamiért most mégis odafordulsz felé. Nem egy jó segget vagy cuki mosolyt látsz meg benne, hanem felismered az igazi erőt, fényt, világosságot, a szeretetre való képességet, ami ekkora már benned is megszületett és beragyogja a teret.

Össze gyűjtöd minden bátorságodat. Veszel egy mély levegőt és őszinte szeretettel, érdeklődéssel lépsz oda hozzá, mert már tudod készen állsz tovább lépni a múlton és egy teljesen új fejezetet nyitni az életedben.

A rossz fiúk és lányok mind ugyanarra vágynak: hétköznapi, magától értetődő, nem múló, stabil szeretetre, amit nem kaptak meg, mikor szükségük volt rá.

Olvasd el a Benned élő rossz lány vagy fiú megélése című írásomat is!

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, hogy máshoz is eljuthasson!

Ugorj az Örömbe! Facebook oldala: www.facebook.com/ugorjazorombe

Csatlakozz a Facebook csoporthoz is: https://www.facebook.com/groups/351025945269275/?source_id=333299073711640

Instagram oldal: https://www.instagram.com/ugorjazorombe/