Semmi sem tud jobban felkavarni egy embert az érzéseiben, mint amikor váratlanul találkozik egy igazi wamp-el vagy machoval. Persze mindenki letagadja – főleg egy bizonyos kor után – hogy épp pont őt érintené meg egy ilyen sztereotípia megtestesülése, de éppen abban rejlik az erejük, hogy külsőleg nem látszódnak rajtuk a különböző ismertetőjegyek, amik elárulhatnák őket, csak később esik le számunkra, hogy csapdába estek az érzelmeink.

Nem véletlen, hiszen a rossz fiúk és lányok a benned élő rossz fiút és lányt érintik meg. Egy olyan részedet, amit nem mertél addig megélni, vagy már nem mered, de titkon mégis vágysz rá, ezért be hívod azt a különböző személyek formájában az életedbe.

Tiltott területnek érzed, hogy önző módon csakúgy elcsábítgass másokat, anélkül, hogy számolnál a következményeivel. Blokkolva érzed a lényed titkos részeinek szabad megélését, az önkifejezésed során korlátokba ütközöl, szépíted, cenzúrázod a szavaidat, félreértésekbe keveredsz és még véletlenül sem akarsz megbántani senkit, hiszen korábban megtanultad, hogy ezért valamilyen büntetés jár vagy legalábbis a szeretet tartósabb megvonása.

Pedig, ha közelebbről megvizsgáljuk a témát, nagyon is szükséged lenne a fenti képességekre és tulajdonságokra, ahhoz hogy a hétköznapokban jobban boldogulj és felszabadultabb lehess az emberi kapcsolataidban is.

Egy kicsi önzőség nem ártana néha ugye? Fontos lenne az önmagad szeretete miatt, hogy magadnak te lehess az első és hogy mások többet ne használják ki a jóindulatodat, ami miatt sokszor az áldozat szerepébe kerülsz. A csábítás képessége is jól jönne olykor, hogy izgalmasnak, szexinek, szépnek lásd magad a másik nem szemében vagy a párodéban láthasd újra a tüzet. Egy kicsi felelőtlenség sem ártana időnként, amivel kiléphetnél a komfortzónádból, hogy kipróbálhasd magad mire is vagy képes az élet oly nagy színpadán.

Valljuk be őszintén, ki ne akarná megélni magát szabadon, gátlások nélkül és beleugrani az izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokba, anélkül, hogy gondolna a következményekre? Legbelül mindannyian erre vágyunk.

Az emberek mindennap játsszák a kis játszmáikat az életükben. Olyan dolgokért kell felelősséget vállalniuk, amihez semmi kedvük nincs. Tulajdonosi szemléletmódot kell felvenniük egy olyan cég munkatársaként, ami nem az övék. Állandó online vagy telefon készenlétbe kényszerítik őket, amellyel a saját magánéletünket kell háttérbe szorítaniuk vagy végig kell hallgatniuk az összes unalmas pletykát és problémát az erőszakos, locsi-fecsi munkatársaktól munkahelyi illendőségből. Sorba kell állniuk hivatalokban, ahol a fal túloldalán fapofával bámulnak rájuk, ha nem elég tájékozottak a hivatali ügyekben. Jól kell viselkedniük a suliban, vagy a saját gyerekük tanáraival kell jó pofizniuk, hogy azok még véletlenül se éljenek vissza a hatalmukkal, míg ők távol vannak.

Minden nap be kell illeszkedni egy teljesen elcseszett társadalomba, ahol rengeteg békát kell lenyelni, emellett pedig még a párkapcsolatban is valahogy helytállni, miközben egy rakás szar kapcsolati minta van előttünk, amik egyértelműen nem működnek.

És ekkor jön Ő!

Megjelenéséből csakúgy árad a szabadság. Könnyed, laza természetessége, mágnesként vonzza a figyelmet. Fesztelenül lép oda hozzád, mintha csak véletlen pont arra lenne dolga, feléd fordul, mélyen a szemedbe néz mindent átható, fürkésző tekintetével alaposan végigmér és a belőle áradó elemi erő, ami észrevétlenül támad feléd, pont a köldököd alatti részen landol, amitől az egész tested felforrósodik, és hirtelen zavarba jössz. Nem tudod megmagyarázni, mi történik veled, mi ez az érzés, ami váratlanul a hatalmába kerít.

Ő az, aki megfontolás nélkül kimondja, amit gondol, érez, azonnal cselekszik és ha kell, beleáll bármilyen konfliktusba akárkivel. Tüzes szenvedélye és cuki mosolyának elegye, az, ami levesz téged teljesen a lábadról. Ő bármikor spontán leugrik egy hegyről, meglovagolja a világ legveszélyesebb hullámait, kiáll érted akár egy csapat nehézfiú ellen is vagy átugrik veled a világ túloldalára. Igazi kalandor, aki a szabadságot hirdeti egész lényével és felkavarja az állóvizet, bárhova is megy. Mellette igazán felszabadultnak érzed magad, pillanatok alatt eldobod az agyad, megőrülsz és úgy érzed bármit megtehetsz, bármire képes vagy, mert tiéd lett a világ. Emellett pedig a váratlan idegen még az ágyban is elképesztő extázissal ajándékoz meg téged újra meg újra. Mindezt úgy, hogy elhiteti veled, végre megtalálta az igazi szerelmét, akire mindig is vágyott, természetesen Te benned! Amikor pedig leengeded a pajzsodat, megbízol benne és belé szeretsz, hirtelen minden ok nélkül egyszer csak eltűnik.

Te padlóra kerülsz, elhagyatva érzed magad, pont úgy mintha kitépték volna az egyik legfontosabb részedet. Vágyódsz egy nehezen megtalált majd váratlanul elveszett kincs után. Ezután sorra veszed a százas zsebiket, ordíttatod a nosztalgikus számokat egész nap, ész nélkül zabálod a csokit és vedeled a rövidet, miközben próbálod kiagyalni, hol rontottad el, mikor vesztetted el őt. Őt aki megmentett téged az unalmas életedtől. Traktálod az ismerőseidet a kérdéseiddel és romokban heverő érzelmi életeddel hónapokon keresztül, míg végül egy nap elegük lesz a nyavalygásodból és már a legjobb barátaid sem veszik fel neked a telefont. Mi ez, ha nem szívás?

De valami mégis megtörténik veled mindezalatt. Megváltozol. Soha többé nem leszel az az ember, aki voltál mielőtt találkoztál a már eltünt idegennel. Ez a szerelemnek nevezett élmény ugyanis kinyitja számodra a kaput, amin keresztül már teljesen más dimenzióból látsz önmagadra, másokra és a világra. Miután kisírtad magad átértékeled az életet, a hétköznapjaidat, a vágyaidat, céljaidat és közben a düh, ami benned keletkezik és egyre jobban nő napról-napra, kegyetlenül szakítja szét a korábban sunyin megbúvó gátlásaidat. Pont annyira változol meg, hogy felszabadulsz a saját magad állította korlátaid alól. Kinyílik számodra a világ és az hirtelen magába fogad.

És vele mi történik mindeközben?

Vajon mi lehet az a rejtély, ami miatt nem hív többet, divatosabban fogalmazva ghostingol téged, magyarul le sem szarja a fejedet az általa említett nagy érzések után?

Ő pont ugyanazt csinálja, mint amit veled átélt. Újra fellángol valaki iránt, akit üldöz a szerelmével, egy újabb jó kislány vagy kisfiú áldozatot, aki a gyerekkora óta magában hordozott gátlásait akarja tudat alatt felszabadítani és végül beadja a derekát ő is, hogy belekostólhasson az exeddel a szabadság őrjítően mámoros érzésébe, hogy aztán többé ne szabaduljon tőle. Majd végül a ,,nagy ő” az új áldozatát is dobja mikor komolyra fordulna a dolog.

A volt szerelmed aztán egész életében bolyongva keresi tovább a hamis vágyak okozta fellángolásokban az élet értelmét, a megnyugvást, békét, szeretetet, stabilitást, amire titokban vágyik, de magának sem meri bevallani. Helyette elhazudja magának, hogy a függetlenség az ő boldogsága. Senkitől és semmitől sem függeni. A hatalmas szabadság érzete mögött pedig valójában az áll, hogy soha nem számított senkinek. Mwggyőződése, hogy senki nem szerette őt igazán, ezért nem kell magát sem szeretnie, óvni a testi épségét, vigyázni a lelki békéjére és felépíteni valakivel egy értéket, amire aztán vigyázhatnak együtt. Ő azért képes megtenni bármilyen őrültséget gondolkodás nélkül, mert úgy érzi nem fontos senkinek. Egyedül van. Még önmagával sem képes kapcsolódni, mert hozzá sem kapcsolódott az, akit ő nagyon mélyen szeretett. Neki nincs vesztenivalója. Az ilyen ember sokszor korán hal meg vakmerősége miatt vagy szerfüggő válik belőle a benne élő állandó űr betöltésének folyamatos sóvárgása miatt. Azokat pedig észre sem vesz, akik szeretettel fordulnak hozzá, mert neki a szeretet az elérhetetlenségben rejlik. Az elérhetetlenség az, amiben fellángolnak a mély érzései és a kötődésre való vágyódása.

Nárcisztikus, pszichopata volna? Nem. Csak egy gyerek, akit egyáltalán nem vagy nem megfelelően szerettek.

Te pedig évek után a kedvenc kávézódban, hanyag eleganciával belekortyolva a finom krémes capuccinodba egy pillanatra elmerengsz a titokzatos idegenen. Már hálával a szívedben látod magad előtt fiatalos huncut mosolyát annak, aki felszabadított téged és megmutatta, hogy az élet több annál, mint sem a konvencióknak való állandó megfelelés, a környezetbe való folyamatos belesimulás és kényelmetlen álarcok, hamis szerepek viselése a konfliktusok elkerülése érdekében.

Visszapillantva a történtekre, könnyed mosollyal az arcodon veszed tudomásul, hogy mennyire más lett benned és körülötted minden. Végre képes vagy kiállni magadért, szeretteidért, ha kell, beleállsz bármilyen harcba egy jó ügyért és kissé elgondolkozva megállapítod az is, hogy sokkal határozottabbnak, magabiztosabbnak érzed magad már egy jó ideje és a szexuális életed is mennyivel izgalmasabb lett, mint korábban volt. Már képes vagy átadni magad a földi örömnek és megélni akár a titkos vágyaidat is. Már azért sem gyötör bűntudat, ha számodra a saját boldogságod első, és az önző, elnyomó embereket sem félsz megbántani, ha kell, hogy megvédd magad vagy a számodra fontos személyeket.

Mindezek mellett pedig mára megtanultad értékelni azt is, aki téged is értékel. Lát, elfogad és szeret minden aspektusodban.

Megtanultad, hogy lehetsz akár rossz lány vagy fiú is egy szerető, jó kapcsolatban.

Ez a varázsa a rossz lányoknak és fiúknak. A benned élő ,,rosszaságot” szabadítják fel, amit csak elhittél tévesen, hogy rossz, de valójában a saját fogságodba ejtett női vagy férfi erőd, az ami végig ott lapult benned, türelmetlenül várva, hogy kiszabadulhasson.
A régi románcod jelentéktelen kis kalandnak tűnhet a világ szemében, de valójában egy komoly spirituális beavatáson estél túl.

Itt a tavasz! Nyílik a természet, a nő és a férfi! Bátran éld meg a szerelmet és ha már kapcsolatban vagy, soha ne feledkezz meg meghívni a benned élő rossz lányt vagy fiút a kapcsolatodba is, hogy távol tarthasd magadtól a csábító felforgatókat!

Kellemes tavaszi, szerelmes napokat kívánok nektek! 🙂

Olvasd el a Mikor te vagy a rossz lány vagy fiú mások életében című írásomat is!