A korai életszakaszban abúzált vagy elhanyagolt ember automatikus védekező mechanizmusának része sok esetben az álkedvesség. Egyrészt mivel van benne egy végtelen mély belső vágy a kedvesség megélése iránt, ő maga is nagyon kedves másokhoz, abban a maga elől is rejtett reményben, hogy visszakaphatja ugyanazt másoktól, másrészt pedig a külvilágba való beilleszkedés, számára sokkal fontosabb, mint egy szerető közegből jött személy számára.

Az otthoni rideg sötétségből nézve a bántalmazott vagy elhanyagolt gyermeknek a külvilág kezdetben illuzórikus képekben jelenik meg, ahová neki muszáj beilleszkednie, ha ki szeretne kerülni az élet árnyékos oldaláról. Egy olyan embernek, aki nem kapott szilárd érzelmi támogatást otthon, sokkal fontosabb a beilleszkedés. A kinti élet pedig az ő fejében éppen az ellenkezője annak, amit otthon lát. Számára különösen vonzó helyként jelenik meg a külvilág, sokkal színesebben, vidámabban képzeli el, mint amilyen az valójában. Az ő fejében a külső világban az emberek kedvesek, szeretet van és egy idilli közeg, amiben ő megpihenhet majd egyszer. A hosszú és állandó álmodozás a kulcs számára, hogy kitudjon lépni a mindennapok érzéketlen valóságából.

Ahogyan felnő az ember lassan elfelejti a régi küzdelmes éveket, kikopnak a fájdalmas emlékek is, de a tudatosítatlan automata mechanizmusok velünk maradnak.Az álkedvesség a maga kielégületlen természetével együtt belekapaszkodva megy tovább az emberrel. Van azonban még egy probléma vele. Az álkedves ember, olyan akár a légypapír, ragadnak rá az élősködők. Vámpírok, akik mások energiáiból kapják az életerőt, figyelmükből, szeretetükből, munkájukból, erőfeszítéseikből, pénzükből. Az élősködök, akiknek minden jár és mindent el is vesznek, gátlások nélkül. Ha pedig szép szóval nem megy követelőzőek lesznek, bevetik az agressziót vagy hozzányúlnak, a sajnálj engem- jolly joker laphoz.

Pontosan tudják, hogy a legbelül kedvességre vágyó emberekre hogyan hathatnak, mivel egész életünkben belőlük táplálkoznak.

Ha valakitől viszont mindig csak elvesznek és soha nem adnak vissza, bármennyire is szereti a másikat az illető, egy idő után belefárad és feladja a kapcsolatot.

Ha pedig már sok élősködő okozott valakinek sok csalódást, egy idő után már fel és ki ismeri őket, megtanulja megvédeni magát tőlük, egy idő után pedig el is kerül az élősködőket és valójában ekkor születik meg benne az igazi kedvesség, amikor már önmaga számára kedves annyira, hogy többé nem engedi magát kihasználni mások által és nem megy bele méltatlan kapcsolatokba. Mikor már megvédi a határait, nem engedi közel a mérgező személyeket és a saját jóléte érdekében cselekszik elsősorban. Ekkor éli át a valódi kedvességet először.

Mikor nem kell már mosolyogni mindenkire, nincs már jelen a belső késztetés, hogy kedves legyen mindenkivel, akkor lesz képes valaki az igazi kedvességre a másikkal szemben is, de csak azok az emberek kaphatják meg ezt tőle, akik meg is érdemlik az ő, szívből, lélekből jövő igazi szeretetét, ami mindvégig ott lakott benne.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, hogy máshoz is eljuthasson!

Ugorj az Örömbe! Facebook oldala: www.facebook.com/ugorjazorombe

Csatlakozz a Facebook csoporthoz is: https://www.facebook.com/groups/351025945269275/?source_id=333299073711640

Instagram oldal: https://www.instagram.com/ugorjazorombe/