Ragaszkodunk hozzá, hogy mi legyünk az elsők az életünkben, mindig az történjen, amit mi szeretnénk és a kitűzött céljainkat mindenáron elérjük. A mai világban egyre jellemzőbb, hogy nincs akadály az ember előtt, mindenen átmegy, könnyen átgázol mindenkin és csak egy cél lebeg a szeme előtt, hogy elérje azt a bizonyos dolgot, amit kitűzött magának, de az egészben mégis valahogy elveszik. Valami miatt nem teszi boldoggá mikor a célhoz ér, az út valahogy mindig izgalmasabb számára, még ha sokan el is ítélik közben.

Az elnyomott generációk

Túl sok elnyomás van a mai társadalomban. Már kis korban találkozik vele mindenki. Az elavult oktatási rendszer, ami az egyént elnyomja, és nem felemeli, nem arra fókuszál, hogy ki miben tehetséges, mi az, amit tud, hanem a hiányosságokra, ami nem a közösségről szól, hanem a versenyről, nem egyenlőségről, hanem arról, hogy különböző tekintélyeknek behódoljon az egyén, neveli ki a túl önző generációkat.

Az állami intézmények káros hatásai alatt keletkezett mikró társadalmak mintái jelentkeznek később a különböző életterületeinken. A hierarchikus rendszer mintáinak alapján építjük fel a családot, közösségeket, osztályokat, csoportokat, munkahelyi közösségeket, társadalmi rétegeket. A rendszer, amiben otthonosan mozgunk egy idő után, mindenkinek kiosztja a szerepét. Ha gyenge vagy alárendelt leszel, ha harcossá és erőssé válsz, felnéznek rád és követnek. Míg más kultúrákban a tekintélyelvű oktatás már teljesen idegen és az számít normálisnak, hogy felszabadult fiatalok nőnek fel a szabadelvű családokban, akik élvezik az iskolát, az oktatási rendszer és állami rendszer előnyeit Magyarország e téren még teljesen gyerekcipőben jár. Bár ideje lenne, ránézni arra, hogy hogyan lehetne felszabadítani a korlátokat a különböző intézményekben és területeken országosan, erre a jelen helyzetben még inkább kicsi az esély. Marad a verseny, az alárendelt és fölérendelt szerep.

Fontos az önzőség elsajátítása

Az önzőségnek a felépítése egy nagyon fontos pont az önismereti terápia útján, hiszen ha valaki elnyomásban él a családban, iskolában, munkahelyén vagy bárhol, akkor először mindig azt kell felépíteni benne, hogy megtalálja azt a biztonságot saját magában, amivel határozottan ki tud állni saját magáért és képes önmagát legelőre helyezni az életében. Fontos, hogy megerősítse magában, hogy ő a legfontosabb, az ő céljai és vágyai az elsődlegesek és nem az, hogy másokat kényszerből szolgáljon a téves mintázatai alapján.

Ha valaki hosszú időn át elnyomásban élt, akkor elengedhetetlen, hogy az önzőséget megtanulja és elidőzzön benne, mert csak ezután tud tovább lépni egy magasabb minőség felé.

Az önzőséget tehát tanulni, gyakorolni kell, meg tanulni vele bánni, fenntartani és időt hagyni rá.

Megjelennek mások is

Mikor már biztos alapokon áll valakinek az önbizalma, biztosan jelen van az életében, láthatóvá vált mások számára is, a földön két lábbal áll, képes kiállni magáért, megteremteni magának a biztonságot és saját maga számára ő a legfontosabb, akkor ez annyira természetessé válik, hogy jelentőségét is veszti, többé már nem ragaszkodik foggal-körömmel az önzőségéhez és ilyenkor képes észrevenni újra a körülötte élőket.

Az önzőség nem arról szól, hogy elnyomjuk a többi embert és az akaratunkat ráerőltetjük, hanem egyszerűen csak megtanuljuk tisztelni saját magunkat, figyelembe venni a saját vágyainkat és nem lemondani róluk mások jólléte érdekében, és hogyha már nem kell tovább védeni a saját terünket, akkor meg is tudjuk osztani másokkal, azonban az önzőség elsajátításának szükséges lépése nélkül, nem tud egészséges önbecsülés megszületni valakiben, aki azelőtt elnyomásban élt.

Önzőség elengedése

Amikor valaki felismeri, hogy nem kell mindig annak és úgy történnie, ahogyan azt elképzelte, mikor el tudja engedni azt, hogy minden pontosan úgy történjen, ahogy szeretné, és meg tudja engedni, hogy csak úgy áramoljanak a dolgok, akkor igazán nagy ajándékok tudnak felbukkanni az életében.

Mikor a megfelelések kereszttüzében él valaki, akkor létre kell jöjjön egy bizonyos elkülönülés ahhoz, hogy a saját határait érzékelni tudja és biztossá tenni, azonban mikor már megvan a hit saját magában, akkor meg tudja nyitni a teret másoknak is.  Ha valaki biztosan mozog a saját terében, többé azt nem adja fel, hanem megtanulja megosztani másokkal, úgy hogy közben önmaga marad. Többé nem az alá és fölé rendeltség mintázata alapján működnek a kapcsolatai, hanem megtanul szeretni szabadon és ez egy nagy megkönnyebbülés, amikor többé nem kell feladni, ellenállni, védeni magát, teljesen leengedheti a falait és szabadon szeretheti a másikat és magát is egyszerre, a súlyos láncok nélkül. Ilyenkor megerősödik annyira, hogy már diplomáciai úton is meg tudja védeni magát és nem szükséges a harc többé semmilyen életterületén.

Fontossá válnak mások

Mikor valaki a harcot el tudja engedni,  akkor születik a szívében és valami olyan szintű egységközösséget tud megélni másokkal,  ami aztán felemeli őt olyan magas rezgésszintre, ahol az igazán jó dolgok tudnak megtörténni vele és ahol észreveszi azokat a csodákat, amik körülötte vannak. Az apró dolgok, ami mellett azelőtt elment, mert annyira sietett, hogy a célját elérje, hirtelen értékessé válnak. Értékessé válnak mások is, mások igényei is és vágyik a kiteljesedésre velük együtt is. Meglátja a mindennapokban azokat az apró dolgokat, amik igazából a boldogságot jelentik számára.

Mikor észreveszed már a felkelés pillanatában a kis ajándékokat az életedben, rájuk tudsz csodálkozni és örülni nekik, akkor megtapasztalod az öröm forrását magadban. Van, akinek ez természetéből adódóan, könnyen jön és van, akinek ezt meg kell tanulni, meg kell tapasztalni, ahhoz, hogy elhiggye, hogy létezik a boldogság a számára is.

Különböző lépések vannak a fejlődésünk útján és hagyni kell, hogy a folyamat végbemenjen minden szinten, hagyni kell, hogy az önzőség is akár eluralkodjon rajtunk, hagyni kell, hogy megtörténjen minden a maga idejében és helyén. Valójában minden pontosan úgy történik, ahogy éppen történnie kell, pontosan abban a szakaszban vagyunk, amiben éppen lennünk kell, a mi egyéni fejlődésünknek megfelelően.