Sokszor nem ismerjük fel, hogy nem arról van szó, hogy nem tudunk, vagy nem akarunk felnőni, hanem olyan szinten védjük saját magunkat, a saját falainkat, hogy ne tudjanak mások kontrollálni, irányítani, ránk telepedni, hogy nem vesszük észre közben, hogy az igazi kontrolltól még mindig nem tudtunk megszabadulni. Ilyenkor úgy érzed, mintha egy börtönben töltenéd az életed. Iszonyatos erő van benned, ami ki akar szabadulni, mégis olyan mintha egy ketrecbe mászkálnál csak föl-alá, ahol faltól – falig tudsz jutni és valami miatt nem tudsz szabadulni. Már leépítettél mindent és mindenkit magad körül, ahol picit is azt érezted, hogy kontrollálnak, de még mindig ott van az érzés, hogy nincs szabadságod, valamitől meg akarsz szabadulni, valamit nagyon le akarsz tenni, de nem tudod, hogy mi ez pontosan. Ilyenkor szoktunk ránézni arra, hogy ki a fő kontrolláló, aki még mindig kontroll alatt tart téged.

Fő kontroll forrás

Általában egy tekintélyes személy szokott lenni, aki meghatározó az életünkben egy apa, anya, mester, tanító valaki, akire felnézünk, félünk, vagy akár nagyon szeretjük, egy olyan személy a közelünkbe, aki fontos részét képezte felnőtté válásunknak és valami miatt még mindig nem tudjuk vele szemben érvényesíteni az akaratunkat. Nem tudjuk még azt mondani neki, hogy állj és vele szembe megvédeni a saját én határainkat.

Ahelyett, hogy az igazi problémával néznénk szembe, mindenki mástól különülünk el, fordulunk el, aki egy picit is kötődne, kapcsolódna hozzánk. A kontrollról tudni kell, hogy azt érezzük közben, hogy nagyon nehéz szembeszállni, teljesen felvállalni saját magunkat, a saját felnőtt létünket egy olyan személlyel szemben, akit magunk fölé emeltünk és ez teljesen természetes érzés. Legtöbbször egy tekintélyes hozzátartozónkról van szó, aki még mindig gyerekként kezel minket, még mindig figyeli minden lépésünket, még mindig aggódik értünk, nem bízik bennünk, még mindig szeretné, ha úgy csinálnánk a dolgainkat, ahogy ő gondolja, hogy helyes.

Nem a felnőtt léttől menekülsz

Nem arról van szó, hogy valaki gyerekes, nem akar felnőni, nem akar felelősséget vállalni, mert valójában az lenne az igazi szabadság, hogy felnőjünk, felelősséget vállaljunk, egyről a kettőre jussunk, ez a felnőtt lét és ezzel együtt születik meg a szabadság bennünk. Nem arról van szó, hogy menekül valaki a felnőtt léttől, a felelősségtől, hanem egy bizonyos kontrollforrással, még nem tudott megküzdeni, még nem tudta kizárni és kiállni magáért.

Te tudod megváltoztatni

Egy nagyon fontos dolog, az, hogyha kontrollról van szó, akkor az oda vissza működik általában, tehát csak akkor érezzük a nyomást valaki részéről, ha mi is kontrolláljuk valamivel az adott személyt. Ezek gyakran tudat alatti folyamatok, amire ha ráismerünk és tudatosítunk, akkor meg tud változni.

A kontrollt meg lehet állítani! Kontrollálni sokféleképpen lehet valakit, ha felismerjük, hogy valójában mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy a kontroll fenn maradjon és elismerjük a saját felelősségünket ennek a szituációnak a fenntartásában, akkor be is tudjuk mi fejezni azt. Azzal, ha mi szabadságot adunk a kapcsolatban a másik félnek és nem kontrolláljuk tovább – akár aggódással, családi minták átvételével, lázadással, betegségekkel vagy áldozati szereppel – tehát ha mi hagyjuk abba a kontrollt, akkor igazából megáll az egész játszma. Ha mi nem veszünk benne többet részt, nem tápláljuk, akkor elsorvad és teljesen megszűnik.

Ezután lehet építeni valami teljesen más kapcsolatrendszert. Ha a fő kontroll forrás megszűnik onnantól fogva lehet felvállalni a felnőtt létet, építkezni, kapcsolatokat kialakítani, hiszen addig valamilyen szinten, valamilyen formában kontrollhoz kötődő, kontrollproblémával rendelkező embereket vonzunk magunkhoz. És hogyha ez kitisztul, akkor egy teljesen új környezetet tudunk magunknak kreálni.

Fontos a segítség kérés

Nagyon fontos, hogy a legtöbb esetben segítséggel tudunk a kontrolltól megszabadulni, – vagy terápiában megkapjuk ehhez a segítséget, vagy valaki, aki közel áll hozzánk és kívülről rá tud látni a helyzetre, tud nekünk segíteni (aki független az egész történettől az reálisan tudja látni a helyzetet).

Ha ismerőst választunk a segítségre abban van egy olyan veszély, hogy általában hasonló nézőpontú, hasonló szemléletű emberek vannak a közelünkben, akik a szubjektív véleményükkel befolyásolhatják rossz irányba a folyamatainkat, ezért érdemes egy szakemberhez fordulni, vagy valakihez, aki teljesen más aspektusból tud rálátni a dolgainkra.

Mindenképpen az elméleti részét is fel kell építeni, de nagyon fontos a gyakorlat, hogy merjünk beleállni azokba a szituációkba, ahol az én határainkat meg tudjuk tapasztalni, megtanulni tisztelni, értékelni és bele menni olyan konfliktusokba, ahol, nemet kell mondanunk másoknak, hogy ezekben a helyzetekben megedződve az adott alkalomkor a fő kontrollforrásnál ki tudjunk állni a saját szabadságunkért higgadtan.

Hogyha többet már nem kell védeni a határainkat, hanem ezek maguktól értetődőek, teljesen természetessé válnak a számunkra, akkor többé nem kell védekeznünk, harcolnunk, hiszen mindenki tisztelni fogja a személyes terünket, szabadságunkat, ha mi tiszteletben tartjuk, akkor mások is fogják ezt tisztelni bennünk.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, hogy máshoz is eljuthasson!

Ugorj az Örömbe! Facebook közösségi oldala:

https://www.facebook.com/ugorjazorombe/

Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/351025945269275/?source_id=333299073711640

Instagram oldal: https://www.instagram.com/ugorjazorombe/