Mikor a szemedbe néztem csak egy idegen voltál,

de benne a szikra visszacsillant reám,

láttam a történeted, de behunytam a szemem

és csak engedtem, hogy az érzések vigyenek veled.

Te megfogtál és én a kezedbe tettem a szívem,

meghatódtam, hogy ilyen is lehet.

Megdobbant valami köztünk

s bár nem értettük egymást,

a spontán pillanatok vezettek hozzád.

Másnap felébredtem és

újra józan volt az eszem

tudtam, hogy csak az emléked őrizhetem meg.

Ráfogtam a tudatlan éjszakára,

az asztalon heverő üres pezsgős pohárra

és az érzelmek csendes viharára.

Mire rájöttem, hogy megérintettél

már késő volt, mert a múlt eljött

és követelte az övét.

Bánkodtam, sajnáltam,

de az élet több egy éjszakánál.

Többre vagyik a lélek és többre a hús,

egy hely, ahol nem vagy folyton mélabús,

az otthon, ahol a meleg bebújik a takaród alá

és mindig van ki hazavár.

Föld van a talpunk alatt

és az élet követeli a holnapot,

nem álmodozhatsz,

mert a magány elnyeli a tegnapod.

Ami egykor boldog perceket adott

utána börtönbe zár

S hiába keresed a szárnyaid

azok rég elvesztek már,

ha a soha vissza nem térő percekre vársz.

Mikor rájöttem, hogy nem te vagy az én emberem,

a szívem végre megpihent.

Úgy fáj, de ez a múlt már nem a miénk,

de mindig van egy út,

mi oda visz, hol van remény

És ha bátor vagy újra szeretni,

felcsillan a napfény.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, hogy máshoz is eljuthasson!

Ugorj az Örömbe! Facebook oldala: www.facebook.com/ugorjazorombe

Csatlakozz a Facebook csoporthoz is: https://www.facebook.com/groups/351025945269275/?source_id=333299073711640

Instagram oldal: https://www.instagram.com/ugorjazorombe/