Mikor a szemedbe néztem csak egy idegen voltál,
de benne a szikra visszacsillant reám,
láttam a történeted, de behunytam a szemem
és csak engedtem, hogy az érzések vigyenek veled.
Te megfogtál és én a kezedbe tettem a szívem,
meghatódtam, hogy ilyen is lehet.
Megdobbant valami köztünk
s bár nem értettük egymást,
a spontán pillanatok vezettek hozzád.
Másnap felébredtem és
újra józan volt az eszem
tudtam, hogy csak az emléked őrizhetem meg.
Ráfogtam a tudatlan éjszakára,
az asztalon heverő üres pezsgős pohárra
és az érzelmek csendes viharára.
Mire rájöttem, hogy megérintettél
már késő volt, mert a múlt eljött
és követelte az övét.
Bánkodtam, sajnáltam,
de az élet több egy éjszakánál.
Többre vagyik a lélek és többre a hús,
egy hely, ahol nem vagy folyton mélabús,
az otthon, ahol a meleg bebújik a takaród alá
és mindig van ki hazavár.
Föld van a talpunk alatt
és az élet követeli a holnapot,
nem álmodozhatsz,
mert a magány elnyeli a tegnapod.
Ami egykor boldog perceket adott
utána börtönbe zár
S hiába keresed a szárnyaid
azok rég elvesztek már,
ha a soha vissza nem térő percekre vársz.
Mikor rájöttem, hogy nem te vagy az én emberem,
a szívem végre megpihent.
Úgy fáj, de ez a múlt már nem a miénk,
de mindig van egy út,
mi oda visz, hol van remény
És ha bátor vagy újra szeretni,
felcsillan a napfény.
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, hogy máshoz is eljuthasson!
Ugorj az Örömbe! Facebook oldala: www.facebook.com/ugorjazorombe
Csatlakozz a Facebook csoporthoz is: https://www.facebook.com/groups/351025945269275/?source_id=333299073711640
Instagram oldal: https://www.instagram.com/ugorjazorombe/