Játssz még nekem
Éjszakai szobámba belopódzó csendben
izgalmas világát érzem zörejednek,
lágyan fogadom magamba,
moraját az összes dallamnak.
Testem végtelen porcikája,
ütemesen ringatózik
minden halk szavadra.
Hatalmas, zsúfolt teremben állok,
mindenfelől zavaró információ,
valahol hívó szavad hallom a távolból
zavart tekintetem irányába fordítom.
Óvatos léptekkel közelítlek meg
már messziről látom az ismerős arcot
a tonnányi idegen között.
Elegáns mozdulatoddal érsz felém
vonakodva, én csak szabadulnék,
te határozott karjaiddal körbe fonsz,
s fülembe a mi dalunkat dúdolod.
Hajnali párának sima tükrében,
ráomolva ráncos, agyonnyűtt könyvekre
fáradtan, kimerülten, kiégve
frissítő természeted jelenik meg,
s az árva Holdfényben
vizet nyújt nekem.
Ázott testtel az utcán elveszve
szátmarcangolt gondolatok a fejemben,
ezerszer ki nem mondott szavak,
szívemben már szomorú karcolat,
tekintetemben el nem sírt történetek ülnek,
te mégis eljössz újra és megnevettetsz.
Rózsák bokrában, fehér ruhámban elesve,
tüskék fájdalmába talpig meghemperegve,
kínok közt vörös vérrel lett minden befestve,
arcomon elázott könnycseppek,
ez mi csupán maradt nekem.
De, te újra rám találsz!
Dob szól, gitárszóló
zongora játszik a háttérben
Őszinte nászunk összeér
lelkem hangja
újra megmentettél.
Napfényben önfeledten úszva,
érzéki, duzzadó ajkaimat szívva
merész bujaságomat melléd engedve,
puhán, rád simulva,
közelről hallom ahogy újra és újra,
búgod a nevemet.
Hívsz s én hívlak téged
cinkos mosolyban összenőve
megyünk nevetni a fellegekbe
ellszállunk, lebegünk,
őrült extázisunk hangjától
egymásban ujjászületünk.
Minden nap egy újabb perc,
mézédes örökkévalóság veled,
s a szigorú idő bár sokszor közénk áll
most megakadva bennünket néz tovább
s mi, egymás szemébe nézve kacagva elhisszük,
hogy a felkelő nap holnap is nyúl értünk.
A zenekar már fáradtan dől el,
kottánk rendezetlen káoszát
oly sokszor megunták
mi mintha ma születtünk volna
csak középen állunk balgán
s újra fürkészve kerülgetjük egymást.
Ne engedj el,
s már én sem engedlek téged,
összeérve, kéz a kézben,
szívünkben minden csodát átélve,
kérlek játssz még nekem.
Győrfi Edina
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, hogy máshoz is eljuthasson!
Ugorj az Örömbe! Facebook oldala: www.facebook.com/ugorjazorombe
Csatlakozz a Facebook csoporthoz is: https://www.facebook.com/groups/351025945269275/?source_id=333299073711640
Instagram oldal: https://www.instagram.com/ugorjazorombe/
Hozzászólások
Játssz még nekem — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>