Hol vagy?
Néztem óvó szemeid fényét, karjaid hatalmas erejét,
külvilágra pillantásaidban rejlő titokzatos erőt,
elhittem minden gondolatot, mit lelked nekem szőtt,
tudtam örökre együtt leszünk
te megvédesz bármi is jön,
kicsiny fejem ráhajtottam mellkasodra,
hogy szívdobbanásaidat hallgassam cinkosan.
Csodáltalak, te voltál kit megláttam először,
belőled áradó ösztönös megmentőm
mond hol vagy most?
Itt hagytál, elszakítottak tőled
s többé nem érzem a véderőt.
Már egyedül állok a világban,
éhes farkasok jönnek mindenfelől
hiába várlak, nem véd meg senki
ha jő felém az elkerülhetetlen csatakő.
Végül megtanultam megvédeni magam
utolsó emlékedet megőrizve ezzel
mi szívemben még tőr,
búcsú ajándékként nekem adtad
varázslatos erőd,
mi ha kell ösztönösen tőr elő.
De mond a fájdalmat, hogy temethetném be
erre soha nem tanítottál meg,
odaadni magamat a világnak
s szeretni azt, kinek én lennék a világa.
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, hogy máshoz is eljuthasson!
Ugorj az Örömbe! Facebook oldala: www.facebook.com/ugorjazorombe
Csatlakozz a Facebook csoporthoz is: https://www.facebook.com/groups/351025945269275/?source_id=333299073711640
Instagram oldal: https://www.instagram.com/ugorjazorombe/
Hozzászólások
Hol vagy? — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>