Mivel egy kiüresedett állapotba kerültünk mostanra, a múlt csápjai nem igen vagy csak csekély mértékben hatnak az emberre. Nem tudnak már régi emlékekbe, fájdalmakba, érzésekbe belekapaszkodni, hogy elidőzzenek bennünk. A régi démonok, csábítások mára apróvá szelídültek csak, mint régi ismerősök egy-egy pillanatra felbukkanva intenek feléd majd gyorsan eliszkolnak. Ahelyett hogy megfognák a kezed, behúznának a régi jólismert örvénybe, most tisztes távolságból mondanak végleg búcsút neked.

Hirtelen bármivel is állunk szembe, rövid időn belül újra és újra az élet napos oldalára kivetve találjuk meg magunkat.

Megerősödve, stabilan, magabiztosan jöttünk ki a Halak bizonytalan, ragaszkodó, önfeláldozó létformáiból, ami annyira, de annyira nehezen eresztett el minket.De végül megtörtént! Itt vagyunk! Íme! A nagy csatán túl vagyunk!

Igaz, csak azok nevében beszélhetek, kik komolyan vették a belső munkát és felvették a kesztyűt saját boldogulásuk érdekében a racionális elmével, elavult elképzelésekkel, mikor ezt a sors kikövetelte tőlük, mert az elmúlt időszakban bizony mindenkitől követelte, hogy nézzen szembe legnagyobb, de idejét múlt félelmeivel.

Ezáltal nő fel ugyanis az egyedi és független Vízöntő, ki úgymond fütyül mások véleményére.

Aki viszont továbbra is gyermeki álmokra és hamis vágyakra hajtja fejét, azokon már segíteni nem lehet.

Bénázni, bukdácsolni ér, de el sem kezdeni végzetes hiba lett.

Belenéztem ezen emberek jövőjükbe és bevallom őszintén semmit sem látok, mintha a sötétség dimenzióinak kapuja végleg becsukódott volna előttem, még egy pillantást sem enged többé az árnyak világa nekem.

Így hát koncentrálok rátok, kik velem együtt jöttetek és jöttök továbbra is a közös utunkon. Oly bátran néztetek szembe önmagatokkal, őszintén megnevezve mumusaitokat, bátor harcostársaim, most veletek van a jövő és a ti feladatotok az új korszak stabil alapjait lefektetni, hogy később a tömegeknek időben ki legyen jelölve a biztos út, ami többé nem vezethet lefele, hanem már csakis felfele.