Eredendően kettő
A kedvesség szelíden puha,
könnyed szellője játékos, kicsit fura.
Óh mennyire jólesik neked,
de egy ponton túl, nem adom a lelkem.
Bennem a vad szív, mi dobog
sokszor elfelejti, hogy nevet vagy zokog.
Rideg a villanó tekintet,
mikor többet kérsz tőlem,
távolsága oly messzire tekintget tőled.
Külsője dermesztően fagyos,
belül felkavaróan forró.
Nem tudhatod, mit vállalsz,
ki belépsz ide,
neked adom a mennyek országát,
de a pokol is várhat rád.
Bennem él testestül
az égő szenvedély,
halkan sugallja
támadj fel vagy tovább félj.
Nem tudhatod
meghalsz e a gyönyörtől,
vagy lelked leheled ki
gyilkos tőrömtől.
Ha ártatlan gyermekem bántod
vérrel fizetsz érte,
ha magadhoz öleled,
szívem a fizetséged,
mi kezeid közt szétfolyik,
mézédes nedűvé érik ,
ahogy ajkaiddal érinted
érzed, hogy az ég is él érted.
Csókjaimmal plántálom beléd
igaz léted,
szeretkezésünk tüzes táncában
te felemelkedsz,
s többé nem ember,
hanem Isten leszel.
De ha elárulsz
többé nem kérdezlek,
mint veszett kutya
éktelen haragra gerjedek.
Ha hazudsz,
neked támadok
rólad az utolsó hamisságot
is leszaggatom.
A kést sürgetvén
a szívedbe vájom
és te meghalva kérded,
az élet miért oly bántó.
Te csak könnyezel,
én zokogok,
de az utolsó döfést szerelmem
akkor is megkapod,
mert ez a természetem,
mit kettétört lelkem
nekem adott.
Majd én is elalszom
melletted fekve,
mert a bánat facsarja ki
sajgó szívemet.
De szerelmem még van remény
Kérlek, ments meg magamtól
zakatoló gondolatoktól
s gyilkos ösztönöktől.
Nem érted, az átok rád is hat?
s csak egymásban oldódhat fel
szerelmünk könyvének utolsó lapja.
Mártózzunk meg együtt
a tisztaság vizében
küldjük fel bűneinket
s gyarló természetünket.
Én eldobom féltve őrzött titkomat
bármennyire is súlyosak
az őszinte szavak
füledbe súgom
mennyire sebzett az én szívem
hogy az őrület is akarja.
De én akkor is neked adom a kulcsot,
amivel te is túlélheted sorsod.
Majd levetem előtted
vastag páncélom
kezedbe adom végzetem,
s végül meztelenül hajtom rád
kimerült testem.
Bennem a kettő kibékül
emberi ölelésedben megnyugszom,
s mi végre boldogan élhetünk,
mert az átok elévült.
Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, hogy máshoz is eljuthasson!
Ugorj az Örömbe! Facebook oldala: www.facebook.com/ugorjazorombe
Csatlakozz a Facebook csoporthoz is: https://www.facebook.com/groups/351025945269275/?source_id=333299073711640
Instagram oldal: https://www.instagram.com/ugorjazorombe/
Hozzászólások
Eredendően kettő — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>