A kedvesség szelíden puha,

könnyed szellője játékos, kicsit fura.

Óh mennyire jólesik neked,

de egy ponton túl, nem adom a lelkem.

Bennem a vad szív, mi dobog

sokszor elfelejti, hogy nevet vagy zokog.

Rideg a villanó tekintet,

mikor többet kérsz tőlem,

távolsága oly messzire tekintget tőled.

Külsője dermesztően fagyos,

belül felkavaróan forró.

Nem tudhatod, mit vállalsz,

ki belépsz ide,

neked adom a mennyek országát,

de a pokol is várhat rád.

Bennem él testestül

az égő szenvedély,

halkan sugallja

támadj fel vagy tovább félj.

Nem tudhatod

meghalsz e a gyönyörtől,

vagy lelked leheled ki

gyilkos tőrömtől.

Ha ártatlan gyermekem bántod

vérrel fizetsz érte,

ha magadhoz öleled,

szívem a fizetséged,

mi kezeid közt szétfolyik,

mézédes nedűvé érik ,

ahogy ajkaiddal érinted

érzed, hogy az ég is él érted.

Csókjaimmal plántálom beléd

igaz léted,

szeretkezésünk tüzes táncában

te felemelkedsz,

s többé nem ember,

hanem Isten leszel.

De ha elárulsz

többé nem kérdezlek,

mint veszett kutya

éktelen haragra gerjedek.

Ha hazudsz,

neked támadok

rólad az utolsó hamisságot

is leszaggatom.

A kést sürgetvén

a szívedbe vájom

és te meghalva kérded,

az élet miért oly bántó.

Te csak könnyezel,

én zokogok,

de az utolsó döfést szerelmem

akkor is megkapod,

mert ez a természetem,

mit kettétört lelkem

nekem adott.

Majd én is elalszom

melletted fekve,

mert a bánat facsarja ki

sajgó szívemet.

De szerelmem még van remény

Kérlek, ments meg magamtól

zakatoló gondolatoktól

s gyilkos ösztönöktől.

Nem érted, az átok rád is hat?

s csak egymásban oldódhat fel

szerelmünk könyvének utolsó lapja.

Mártózzunk meg együtt

a tisztaság vizében

küldjük fel bűneinket

s gyarló természetünket.

Én eldobom féltve őrzött titkomat

bármennyire is súlyosak

az őszinte szavak

füledbe súgom

mennyire sebzett az én szívem

hogy az őrület is akarja.

De én akkor is neked adom a kulcsot,

amivel te is túlélheted sorsod.

Majd levetem előtted

vastag páncélom

kezedbe adom végzetem,

s végül meztelenül hajtom rád

kimerült testem.

Bennem a kettő kibékül

emberi ölelésedben megnyugszom,

s mi végre boldogan élhetünk,

mert az átok elévült.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, hogy máshoz is eljuthasson!

Ugorj az Örömbe! Facebook oldala: www.facebook.com/ugorjazorombe

Csatlakozz a Facebook csoporthoz is: https://www.facebook.com/groups/351025945269275/?source_id=333299073711640

Instagram oldal: https://www.instagram.com/ugorjazorombe/